A Fotóhónap 2012 rendezvénysorozaton bemutatott fotó vetítésem.
Kérdezték többen, miért vetítés. Szerintem ez a bemutatási mód, jól támogatja a képek megélésének élményét. A kiállításon óriási fehér falfelületre voltak kivetítve, így a néző szinte úgy érezhette, benne él a képben. Számomra ezek a képek nem egyszerű útleírások, vagy történetmesélés részei. A képek csak annyira kötődnek egymáshoz térben és időben, hogy városi utakon, az elmúlt években készültek. A történet a néző saját élete. Kérdésfeltevésként ezeket vetném fel: a városi élet színterein mik a megszokott látványok? mi az ami ismerős? mi az ami a szemünknek megnyugtató? vagy éppen vibráló? milyen a városi élet az út viszonylatában?
és íme a katalógusban szereplő ismertető:
“Városi életünk során nap mint nap különböző, de mégis részben állandó útvonalakon járunk. Az út lehet napfényes, sima, száraz; töredezett, nyirkos, koszos. Lehullott faleveleken átlépve, felfestett jelzések nyomán lépkedünk, haladunk. Vannak utak, melyek a mindennapjaink részét alkotják: az otthonunk környékén, munkába menet, a barátokhoz tartva. A lábunk alatt az út mindenhol másmilyen, mégis néha a beton egy szeletére nézve tudjuk, hol járunk. És ahogy belénk ívódik a naponta látott út képe, sokszor észre sem vesszük furcsaságait, egyenetlenségeit. A Városi Utak kiállítás, mindennapi, megszokott látványok egy olyan személyes válogatása, melyet mi, városi emberek mind magunkénak tudunk érezni.”
Vimola Dóra fotókiállítása a Fotóhónap 2012 rendezvénysorozat keretében került megrendezésre. A “városi utak” kiállítás a mai kor városban élő emberének szemszögéből dolgozza fel a megszokott, ismerős látványokat.
